No csak hogy nem minden jobb a Lajtán túl. Igaz Alexéknál az iskolában 2 féle leves és 3 féle főétel között lehet választani és lenyűgöző módon meg is eszik (ennyi pénzért...), de Alex tapasztalatai szerint a csokiöntetes piskóta kockától ugyanúgy (sőt még jobban) meglehet fulladni, mint a már a mi gyerekkorunkban is kísértő fojtótekercstől...

Gondolnám, hogy ennek receptjét még az indogermánok hozták harci szekereiken (vélem az Rigvéda is megénekelte a szóma mellett). De ugye mi nem azzal a járattal érkeztünk. Azaz vagy az afrikából kirajzó Homo sapiens hozta magával, vagy a Római birodalmat szétziláló germán és hun barbárok tarsolylemezére szívta rá magát, ugyanúgy mint a gyerekek torkára.

Komolyra fordítva. Vasárnap mielőtt a rettentő zegernye kitört volna bicóztunk egy nagyot Kelet felé a Dunaparton a Donau -Auen Nemzeti parkba. Remek látogató központja van, ha erre jártok érdemes menézni. A NP és csatolt részei Bécstől Pozsonyig tartanak, fürdő- és táborhelyekkel. Mi csak a városközeli részt látogattuk (egyenlőre). Leginkább a Bugaci láperdőre emlékeztet. Nagy füves gyepeket vált fel fehérnyár, tölgy, nyír. Sajnos itt is olyan brutális szárazság van, hogy a tavaszi növények vízhiány miatt nem tudtak elindulni.

Ja és megtaláltam a helyi kínai boltot, ahol zöldfűszertől gőzgombócig kapható minden, kb mint a Józsefvárosi piacon. Sajnos a hangulat rendezetteb mint ott és nem olyan kiterjedt.

A másik megfigyelésem hogy az egész városban gyakorlatilag mindenhol (városnegyedtől és szubkultúrától függetlenül) irgalmat fűszag terjeng. Szeretik a füvet nyírni a helyiek :)