A bécsi gyalogos,és biciklis jelzőlámpák igen sokszínűek, vidámak és akinek szeme van hozzá az azt is látja, hogy elfogadók.

Az én elméletem szerint azért színesítik őket, hogy ne üsse meg a guta azt, akinek várnia kell rájuk, ugyanis elviselhetetlenül hosszú ideig pirosak. Ráadásul a legtöbbjük nyomogatós. Ha nem nyomod meg ott döglesz meg. Hogy megnyomd gyakran a gyalogos oldalra kell átugrálni oldalazva mint a tarisznyarák.

Igen frusztráló, hogy ha le akaruk jutni a Dunához van egy 300m-es szakasz ahol 4 lámpán kell átvergődni. Az átlagos várakozási idő másfél perc fölött van lámpánként. Pedig az esetek nagy részében autóknak se híre se hamva. Ha vannak akkor egy kereszteződésben ők is rohadnak 2 percig, mert valami szabályozás eredeményeként számomra érthetetlen mintában engedik a kanyarodókat egyenként. A többiek addig várnak. Van olyan hogy tele van a kereszteződés és mégis 10-20 másodpercig senki sehonnan sehova. Szóval még csak azt sem mondhatom, hogy autóscentrikus a szabályozás. Csak afféle floridai gerontokráciára optimalizált.

Mifelénk itt Donaustadtban a migráncsok, köztük mi, is orvosoljuk a helyzetet azzal, hogy körülnézünk és ha nem jön senki átmegyünk. De ahol több az őslakos ott igen csúnyán néznek ilyenkor. No meg a rendőrök is szigorúak. Vlad mesélte, hogy a múltkor lemerült lámpával tartott hazafelé este, mindössze pár száz métert. Megállította a rendőr. Nem ég az első lámpa 20EUR, nem ég a hátsó 20 EUR, nincs macskaszem az első keréken 20EUR, a hétsón sincs 20 EUR, volt még valami ötödik is az is 20EUR, szóval összedorbézolt volna 100EUR-t ha nem tud lukat beszélni a rendőr hasába. 

Van aki azt mondta, hogy Ő átmegy a piros lámpán és évente kétszer meg perkál. Még így is megéri. Én pesten 20 év alatt 2x perkáltam. De legjobb alaposan körbenézni nincs-e rendőr a közelben. No meg mint tudjuk, zöld lámpánál már sok kerékpárost ütöttek el, jobb körülnézni.