ASEAN Football Federation Suzuki kupa. december 24-en mar nyertek thaifold ellen es ha ma (december 28) legalabb dontetlennel sikerul kihuzniuk, akkor megnyerik a kupat. No ilyen se tortent az elmult 49(??) evben.

Mar megint a helyi ember, hazigazdank okositott fel: ha vietnam nyer, nem lesz alvas! Megorul a varos, majd meglatjuk! No ekkor kezdtunk el szurkolni nekik. Majd vacsora kozben, amikor a pincerek ot percenkent orditva rohantak ki az etterembol, egy kicsit kezdtem felszivni magam. Bar edesek voltak, mint a gyerekek, ugy viselkedtek, es nem lett volna az a morcos uzletvezeto, aki rajuk szolt volna. Azt is a pincerektol tudtuk meg, hogy Thaifold vezet, 1-0-ra mar a meccs elejetol fogva. Hat nem lesz itt unneples, kezdtuk sajnalni a zaszloarusokat, akik kora este ota az utcaszeleken allva elore lengettek a zaszloikat!

Bementuk a belvarosba, Hotel Rex, Operahaz, Partfoszekhaz, csupa ragyogo kivilagitott epuletek. A penzvaltonal kint a teve, elotte ulnek kis szekeken egy korben, tulkolnek, remenykednek, mar alig 5 perc van hatra. Felmegyunk a Rex Hotel tetokertjere, innen akartuk nezni az orjongo tomeget. Aztan az utolso utani pillanatban Vietnam egyenlitett, pincerek, vendegek egy emberkent todultak a teve ele: Ez nem lehet igaz! A csoda megtortent! Mindenki izgatott, kukackodik, pincerek 5 percenkent a terasz szelen csuggnek, neznek le az alant meg csak beindulo, szaguldozo motorosokra! Egyre tobb zaszlo kerul a kezekbe, surusodik a tomeg.

Mar lent vagunk, elso dolgunk, hogy voros VIETNAM <arany otagu csillag> CHIAN THANG (Vietnam a gyoztes) fejkendot veszunk magunknak, onnantol kedve mi vagyunk a sztarok: ugy unnepelnek (minket), mintha legalabbis mi rugtuk volna a golt! Tobben fotoztak minket, mint mi oket, pedig mi se tetlenkedtunk. Fogtak a kezunket, kezet fogtak, vagy csak egymas tenyerebe csaptunk! Eljen Vietnam!

Aztan beindul a fantaziajuk: labosfedok, muanyag kannak, festekes aluminiumkannak, szekek, sorosdobozok, dobok, barmi, amivel zajt lehet csapni, kerulnek a kezbe. Persze motorozas kozben verik, utik oket, es kozben orditanak! We are the Champions! Hatalmas voros nemzeti lobogok, rajtuk az elmaradhatatlan arany otagu csillaggal, ropkodtek a levegoben, ahogy hatso utaskent a motoron allva lobogtattak csajszik, pasik, gyerekek: barki. Es megjelentek a kupak is! szoritottak magukhoz, lenditettek magasba. Jovele hungarocelbol, hazilag barkacsolva, beboritva arany fenyes csomagolopapirba.

Surusodesek, eleinte csak az volt. Allt a tomeg, vagy ult a motoron es se elore, se hatra. Mozdulni orak hosszat nem lehetett, jardan menni nem lehetett, fuvon - amire ralepni sem szabad bekeidoben - tapostak at motorokkal, a szerencsetlen sorsu beragadt autok tetejere masztak fel! Forradalom! Legalabbis ha nem Vietnamban lettunk volna, biztos, hogy legalabb nehany kirakat betorik, nehanyan osszekapnak. Hihetetlen boldogsagban uszott az egesz varos - gondolom az egesz orszag, sms-bol tudjuk, hogy a stadionbol orak hosszat nem lehetett kijutni :-) - mikozben egy baleset nem tortent, figyelmesen tapostak egymast a motorok, udvariasan neha meg vissza is huzodtak, hogy helyet adjanak.

Aztan kisse oszlani kezdett a surusodes, megjelentek szabad feluletek, ahol mar szinte szaguldani lehetett. Kicsit kijjebb erve, kb. 11-ejfel magassagaban (3 oraval a meccs vege utan) mar a nagyobb bulvarokon szaguldoztak a motorosok. Nehanyas mosolyogva, vallukat vonogatva toltak a gepuket. Ok elfeledkeztek arrol, hogy nem volt eleg benzin a motorban... Mi meg alltunk az ut szelen, orditottunk, es a motorosok csak jottek es mindenki kezet akart velunk fogni, mindenki reszeseve akart tenni minket is az o oromuknek.

Kettore ertunk haza, de a zaj meg nem hagyott alabb. Ezek egesz ejjel fognak korozni a varosbol, vagy legalabbis addig, amig minden motorbol ki nem fogy a benzin. Ahogy az egyik helyi csajszi kommentalta: most mar ertem, hogy hogy nyerhettuk meg a vietnami haborut!