Mit tud DKázsia ezen sarka, avagy Indokína és mit nem?

Először úgy írtam meg, hogy a mit NEM el kezdtem aztán a TALÁNal folytattam, de végülis átrendeztem, mert úgy éreztem, hogy azt gondolnátok nem volt jó az utazás. Félre értés ne essék élveztük és jó volt, de fontosnak tartom leírni, hogy ki mire számítson és ami még fontosabb mire NE, mert sajna az utikönyvek és túristairodák többet ígérnek mint ami a terepben benne van. Azt is tartsátok észben amikor ezt a passzust olvassátok, hogy mögöttünk van sok nagy túra (Kelet-Anatólia, Ecuador-Vebezuela, Ausztrália, Irán, hogy csak a hasonló "kategóriájú" helyeket soroljam) és ehhez viszonyítunk. Meghát, hogy ez erősen az én véleményem, talán Zsuzsa is megírja a magáét.

Ja azt még elfelejtettem, hogy a Laosz LP igen szar.

mi IGEN

Erről írok itt a legkevesebbet, mert a beszámolóinkból úgyis tudjátok. Mindhárom országnak más hangulata van, más emberekkel, ételekkel, szentélyekkel. Gyönyörű karsztvidékek, szépen művelt rizsföldekkel, vagy éppen megrázó múzeumokkal a közelmúlt történelméről. Laoszban nagyon lassan zajlik az élet sok sört meg kell inni, hogy az ember egyensúlyban tudjon maradni a történések sebességével. Szóval lassulásra, pihenlsre kíváló terep. Vietnam pezsgőbb, nekem vidámab volt. Az étkek remekek ls nagyon jó és olcsó francia sütemények vannak. És hát persze Angkor és a masszázsok, kihagyhatatlan!

Szóval a pihenni vágyó jöjjön ide, ne kemény túrázó aki mindennap máshol akar lenni és más, tömegek által el nem érhető dolgokat látni.

Fontos! Mi Laosztól azt vártuk, hogy érintetlenebb és olcsóbb mint Vietnam. Hát nem így van. Rettentő sok túrista van az ismertebb helyeken. Elsősorban azért mert még nincs kiépülve a túrizmus és mind egy-egy helyre tömörülnek. Motort kell bérelni és felfedezni. A Laoszi túrista (es egyéb) árak jelentősen MAGASABBAK, mint a Vietnamiak, szerintünk azért, mert a túristaipar odáig már eljutott, hogy sok embert csábít az országba, viszont az árletörő verseny még nem indult be mint Vietnamban.

most jön a mit NEM talál az utazó

Aki esőerdőket szeretne látni és nagyokat gyalogtúrázni az ne ide jöjjön.

Vietnám még csak-csak elmegy ebből a szempontból a Cuc Phuong nemzeti parkban ha ügyes az ember maga is talál bejárható ösvényeket és van számos NP itt. De Laoszban a Nemzeti Parkok helyett pontosabban National Protected Area-kat lehet talalni, Ezekben a régi életmódot igyekszenek megőrizni együtt az élőhellyel. Ez persze egy teljesen elbaszott ötlet. A régi életmód része a slash-and-burn gazdálkodás, ami maga a masszív természetrombolás. Az életmód sem marad meg persze, a susimelegítős kultúra rulez.

Laoszban is vannak valószínűleg érintetlen erdők, de attól érintetlenek, hogy oda nem vezet út. Mert ha vezetne akkor a betelepülő népek szépen ki is vágnák. Út híjján pedig nem lehet az erdőkbe eljutni. Vagy ha vlaki rászán 1 hónapot egymaga megpróbálhatja kitalálni hogyan lehet odajutni. Biztos vagyok gyalog, a barátságos hegyi népek egyik falujából a másikba menve előbb-utóbb el lehet jutni valahova, de ehhez soook idő kell.

Laoszban (és valamelyest kevlsbl de Vietnamban is) teljesen kezdetleges a hátizsákos túrázó infrastruktúra. A néhány létező és szélesen hirdetett túra (Pakse, Phongsali, Thakek körül vannak tapasztalataink) mind nagyon silány, néhány másodlagos erdőfoltba viszik el a buszhoz szokott túristákat és erdőt már rég nem látott helyiek rossz angolsággal elmondjék azt a 2 növényt és állatot amit még ismernek. Nincsenek még olyan túraszervezők akik vennék a fáradtságot, hogy felderítsenek jó terepeket, kapcsolatot építsenek ki a helyiekkel, stb. Az odatévedő túristáknak ez is jó.

és mi az amit KRITIKÁVAL:

Szélesen hirdetik mindkét országban, hogy milyen rettentően nagy az etnikai változatosság. Ez így is van. A baj csak az, hogy a mai tömegkultúrában ez azt eredményezi, hogy mindenki kínai dömpingruhában jár és az egységesen bambuszpanelből épült kunyhók tetején ott a műholdantenna. Talán még beszélik az eredeti nyelveket, de már nem sokáig.

Számos túrista irodában be lehet fizetni falusi "home stay"-ekre, azaz háznál alvásra. Hát ezzel is csak a szervezett túristacsoportokat lehet megtéveszteni. A faluk ahova elviszik az embereket mindig autóval könnyen elérhető helyeken vannak ennek megfelelően a kultúra degradálódott és csak a túristák kedvéért kaparnak elő néhány nepviseletbe öltöztetett öregasszonyt, ha még nem adták el a ruháját. A mi esetünkben amikor egyszer befizettünk a kaját a vezetőnk hozta a városból.

Mivel mi kismocival mozogtunk és a motort odahagyva néhány út közelében levő falut is meglátogattunk kicsit távolabb jutottunk a kitaposott ösvénytől, de hát így is elvétve láttuk a hirdetett rettentő nagy változatosságot. Ugyanaz a helyzet mint az erdőkkel, ha valaki 10 napot gyalogol el az utaktól akkor biztos lát még eredeti viszonyok között élő népeket.

No azért mi is láttunk Akhákat, Pu Nai okakt és még mondjuk 2 féle népet, de meg kellett dolgozni érte és sokszor csak a buszból kifényképezve a bokorba beugró lányokat sikerült elcsípni. A tradícionális házformákkal csak a Hanoi Néprajzi Múzeumban találkoztunk- Illetve pontosabban a Bolaven fennsíkon találtunk egy még létező és működő közösségi házat egy törzsnél és egy másik már begyomosodott közösségi házat egy másiknál. Többször hívtak be falvakban ebédre, pálinkára és beszélgetésre, nagyon kedvesek voltak, de modernizálódó kultúrával, eltűnt szokásokkal.

Szóval a néprajz miatt idemenni a közepes elvárásokkal rendelkezőknek érdemes.

Javaslat

sokkal többet lát az ember ha maga megy a terepen motorral, mintha befizet túrákra. A fejlett túrizmussal rendelkező országokban igaz, hogy több pénzért többet lát az ember, itt NEM. Itt legfeljebb jobb kaját kapsz, de nem ezért jöttél ide.