Ki hitte volna, hogy Asterix is már túl van az ötvenen. Pedig igaz! És nagy szülinapi bulit rendezett a fürdőben. A fürdő viszont csak 100 évig működött, mert 300 környékén a barbárok feldúlták, majd a cluny szerzetesek párizsi vendégháza épült rá (jól lehetett kikapcsolódni a hosszú út után), még később a pápai nuncius rezidenciája lett és na ná!, hogy a forradalom alatt ezt is elkobozták... de az alapja mindennek akkor is a frigidárium, amit akár Asterix is látogathatott volna.

Nagyjából ennyi a köze a múzeumnak Asterixhez, ami elég csekély kapcsolódás lévén, hogy a világ egyik legjelentősebb középkori múzeuma inkább az ablaküvegeiről, aranyékszereiről, oszlopfőiről, sírkőiről és templomi-udvari kellékekeiről hires. Na de azért jó volt látni a két marháskodó barátot, Alberto Uderzot és René Goscinnyt, ahogy körbeutazzák a fél mediterráneumot egy-egy jól beállított képért, vagy sztoriért. Végülis asszem vagy öt évet csak Asterixszel és a gallokkal töltöttek!

No de a legjobb akkor is a reklámja volt, ami a múzeum kerítésére volt kirakva. Mestermunka! Beavat, szórakoztat, nem tolakodik az orrom alá, és mégis! Észrevétlenül kedvet csinál egy olyan kiállításhoz, ahol a legnagyobb kincs mégiscsak a kb. 30 darab eredeti fehér-fekete kefe-lenyomat. Isten éltessen Asterix! Vivát!