Vicces látni, hogy hogyan terjednek a karácsonyi szokások országról-országra, tájegységről-tájegységre. Trentoban, Olaszországban annak idején, jó tizenöt éve is annak, nem volt karácsonyi vásár, nem volt szokás. Ahhoz, fel kellett menni Bolzanoba, az osztrák területekre. Aztán valahogy ez a karácsonyi vásár dolog elterjedt Európában. Forralt bor helyett itt forralt cider kapható. Nincs adventi koszorújuk. De van bethelemi jászluk. De szerintem ez is német hagyomány. Mindenesetre a legszebb, legbonyolultabb, amit láttam, a hatodik kerületi önkormányzat által szervezett Saint-Sulpice téri vásárban, az biztos, hogy német/holland alapokon nyugodott. Kedvesek a szobrocskák. Talán elgondolkodtató, hogy hogy a betlehemi jászolhoz legközelebb mégiscsak a cigány család állt! Mondjuk nekik nem is kellett nagyon messzire menniük, és nem is volt annyi dolguk, elfoglaltságuk, mint a kereskedő, iparosnépeknek a városban. A háttérben feltűnnek a háromkirályok is. És nagyon szeretem még a két cserfes asszonyságot is (JulinéniTerinéni?), ajkukon gyorsabban terjed a Karácsonyi Örömhír, mintha angyalok röpítenék a hírt. Boldog Karácsonyt mindenkinek!