A Panthéonba nem túl egyszerű beköltözni. A legelső kritérium, hogy szerezni kell francia állampolgárságot. Másodsorban az ember a végrendeletében véletlenül se hagyja meg azt, hogy ittésitt a feleségem-apám-kedvesem mellett szeretnék nyugodni, mert akkor örökre elvágta az útját a Panthéonba költözésnek. És még további problémák is adódhantak, attól függően, hogy az ember a halálától számítva hol tölti azt a 10 évet amíg bekerülhet a Panthéonba – persze, ha nem számíthatunk véletlenül állami temetésre, mely esetben a Diadalívtől egészen a Panthéonig hatalmas pompa mellett azonnal bekerülhetünk. Szóval, ha ekkora mázlink (pechünk?) nem volt, akkor valahol meg kell magunkat húzni arra a 10 évre. És ezzel kezdődnek a további bonyodalmak. Mert a helyi plébános, vagy az önkormányzat – na persze, ha sikerült eléggé híressé válnunk – lehet, hogy abban reménykedik, hogy belőlünk csinál turisztikai forgalmat a falunak, és majd jól nem ad oda a Panthéonnak, államnak. Bizony az első 10 év a legnehezebb mindenben…