Mi pontosan a probléma? A tulajdonosok szerint – amivel a bulizók nagy része, sőt még az önkormányzat is egyetért – Párizs az egyik leghasználhatatlanabb party-város éjjel kettő után: a város drága, a közlekedés ritka, a klubokban a door-policy szigorú. A szigorúan betartott csendrendelet hatására a kidobófiúk gyorsan messzebbre tessékelik a klubokból kilépőket, hogy ne lehessen a helyhez kötni zajongásukat. A bezárástól való félelem másik következménye a “sortie definitive” bevezetése: ha egyszer kitetted a lábad, nincs visszaút, nincs karszalag vagy bélyegző rendszer. Talán azért, hogy kevésbé zajongjanak, dohányozzanak a mulatók előtt, de azért is, hogy ne a közeli éjjel-nappaliban szívják fel magukat a bulizók. Mindenesetre a hangulatnak nem tesz túl sok jót.

Rendeletek, peticíók gyorsan és könnyen készülnek, ám a városnak valami használható ötlettel is elő kéne állnia. Az igazi kérdés az: hogyan lehet békét teremteni az aludni szándékozó helybeliek, a bulizó külföldiek és hazai vendégek, vagy az épp éjszakai műszakba siető dolgozók érdekei között. Milyen szerepe van egy önkormányzatnak a város éjszakai életének kezelésében? A lakók nyugalmának biztosítása a cél? Vagy a gazdasági élet fellendítése? Kinek adjon engedélyt: közterülethasználatra vagy a túl hangos szórakozóhelyek bezáratására? A helyzet Párizsban talán még égetőbb, mint nálunk, hiszen a lakósűrűség körülbelül hatszorosa a pestinek.

“Ebben a helyzetben mi az önkormányzat feladata? Mindenek előtt az együttélés elősegítése kell hogy a központi cél legyen” fogalmaz a baloldali párizsi önkormányzat tájékoztatója. Ha kevés az éjszakai élet, akkor legalább könnyű legyen megtalálni – megfelelő cinizmussal így lehetne összefoglalni az önkormányzat intézkedését: egy internetes éjszakaiélet-kereső honlapnak (www.parisnightlife.fr) és papírformájú térkép társának létrehozását. A design stílszerűen fekete alapon játszó színes szalagokból rajzolja ki az Eiffel-torony kontúrját, a portál pedig egy egyszerű adatbázis 365 éjszakai szórakozóhellyel, többféle keresési lehetőséggel: kerület, zenei műfaj, a hely stílusa, célcsoport. A hasonló stílusú térkép 100 000 példányban készült, sok infóval a hátán: az utolsó metrók indulási időpontja, mentők telefonszáma, Velib megállók, taxiállomások helyszínei. És ezzel meg lenne oldva a probléma?

Nem a honlap megteremtése, hanem a körülötte létrejövő összhang és együttműködés a legmegrázóbb. Az, hogy az éjszakai élet irányítói, mulatók és nightclubok tulajdonosai és az önkormányzat képes volt együttműködni, a honlap ugyanis közös fejlesztés. Egy erős szakszervezeti múlttal rendelkező országhoz illően ugyanis az éjszakai élet alakítóinak is megvan a saját szervezete: Chambre Syndicale des Cabarets Artistiques et Discotheques (CSCAD). Velük együttműködve készült az európai városok közötti összehasonlító kutatás, és ők vállalták fel a honlap frissítését is. A helyszínek felelőssége, hogy a programjait feltöltse az oldalra, míg az az oldal marketingjét az önkormányzat turisztikai hivatala vállalta fel. Ha pedig valamelyik szórakozóhely nem tartja magát a közösen elfogadott szabályokhoz – a szakszervezet egyszerűen leveszi a honlapról.

Az októberi Nuit Blanche (Fehér Éjszaka) vagy a Múzeumok Éjszakája hatalmas tömegeket vonzó éjszakai rendezvények, kreativitással, ötletekkel, azonban a mindennapok éjszakái Párizsban unalmasabbak és drágábbak, mint más európai nagyvárosoké. Legalábbis a tanulmány szerint a “fény városa” az éjszakai szórakozási infrastruktúrája tekintetében messze alulmaradt London, Berlin, Barcelona vagy Amszterdam lehetőségei mellett. Ha Párizs nem akar se múzeumvárossá, se Disneylanddé válni, akkor valami okos kompromisszumra, megoldásra van szüksége az igények kiszolgálása tekintetében.

Az éjszaka egyre jelentősebb szerepet foglal el a városok életében, mind a turizmus, mint a gazdasági élet tekintetében. A turizmus szerkezete jelentősen megváltozott az elmúlt 10-15 évben. Egyre nagyobb a szerepük az úgynevezett “city break”-eknek, a rövid városlátogatásoknak. 2002 és 2007 között 25%-kal nőtt a Párizsba érkezők száma, mégpedig különösen a négy éjszakánál rövidebb tartózkodásoké. Ennek megfelelően a városban töltött idő egyre intenzívebbé válik, az éjszakát is ki kell használni. Egy 2005-ös tanulmány szerint 225 000 ember munkaideje éjfél és reggel 6 között tart, míg az aktív lakosság majdnem fele dolgozik rendszeresen este 10 után is. A munka törvénykönyve 2000-től engedélyezi az éjszakai női munkavállalást. Az éjszaka egyre inkább közösségivé válik, minden második ember legalább hetente egyszer elmegy szórakozni, 2000-től a törvény már a nőknek is megengedi az éjszakai munkát, több nagyáruház akár éjfélig is nyitva tart. Már 1999-ben sem döbbentette meg a nagyközönséget, hogy a Palais de Tokyo (a párizsi önkormányzat modern művészeti múzeuma) kapui néha éjfélig is nyitva vannak. A város gazdasági jövedelmének 15%-a éjszakai műszakban keletkezik, amit nem lehet csak egy rendelettel bezárni, megszűntetni, hanem épp ellenkezőleg védeni, segíteni kell.

A párizsi éjszakai élet önkormányzati reformja lassan egy évtizedes múltra tekint vissza. Az 1980-as évekből származó felismerés, hogy a városfejlesztésnek nem csak térbeli kiterjedése, hanem időbeli dimenziója is van ekkor került be a városi gyakorlatba. Az éjszakai élet menedzselésévre 2001-ben létrehozta az önkormányzat az Időirodát (az elnevezést Verne Gyula is megirigyelhetné!) azzal a feladattal, hogy a városlakók különböző életritmusának kibékítésére megoldást találjon. Mit tett azóta a város?

Az éjszakai élet felpezsdítésének az egyik eszköze a közlekedés megkönnyítése. 2005-ben megreformálta a város besűrítette és frissítette az éjszakai buszok rendszerét, majd 2006-ban a metró üzemidejének hosszabbította meg egy órával. Most Jean-Paul Huchon, az Ile-de France régió elnöke és Anne Hidalgo alpolgármester a diszkótulajdonosok protestálására a metrók hosszabb nyitvatartását kezdeményezik: hétköznap már hajnali 4-től, hétvégén pedig egész éjjel tartó nyitvatartással.

A múzeumok esti nyitvatartása már egyáltalán nem meglepő, modern kulturális központok 11-ig, éjfélig nyitva vannak. De nem csak a múzeumok, hanem az uszodák is hetente legalább egyszer este 10-ig vannak nyitva. Az óvodák speciális nyitvatartása ugyanígy nem a külföldi turistáknak, hanem az éjszakai műszakban is dolgozóknak lehet segítség: 2004 óta lehetőség van arra, hogy az óvodák este 10-ig tartsanak nyitva illetve hétvégén egész nap elérhetőek legyenek.

A nyugalom és a biztonság elősegítésére hivatott törvényi szigorítások általában a mediálással, a békés problémamegoldás keresésével járnak együtt. Létrehoztak egy “éjszakai összeköttetés” nevű hálózatot, ami az év minden napján délután 4 és éjfél között segít a szomszédságok akut problémáinak megoldásávan. A tartósabb viták feloldására pedig szintén a mediálás a fő javaslat: olyan metodológiai füzeteket állítottak össze, amelyben a kerületek, a rendőrség és az érdekelt felek közösen határozhatják meg a “lokális utcahasználati chartát”.

A kiegyenlítés jegyében történt két évvel ezelőtt a dohányzási tilalom bevezetése is. Hatalmas médiakampány folyt az utcán hangoskodók figyelmének felkeltésére: esetleg vannak a környéken mások, akik aludni szeretnének. A most létrehozott honlap pedig már az éjszakai élet proaktív gazdaságfejlesztési promócióját is felvállalta.

Csendrendelet helyett… az éjszakai szórakozóhelyek hangszigetelésének támogatása. Így foglalhatjuk össze a párizsi önkormányzat éjszakai életet szabályozó törekvéseit. És talán egyszer a turizmusért felelős alpolgármester álma is beteljesül: a város hatékonyabb hely-idő dimenzióinak kihasználása érdekében az irodanegyedekben jönnek majd létre az új éjszakai szórakozónegyedek. Addig is próbáljuk meg elképzelni a Montmarte mulatóit a Défense üzleti negyedében…