Reggelenkent vekker helyett a bogomajmok ebresztenek minket. Kb 4.45kor mikor kezd vilagosodni (7. eszaki szelessegen vagyunk, a nap 5.15 kor kel 17.55kor nyugszik azaz 12.40 van fent). A tropusokon reggel a napot fellovik az egre es este lezuhan azaz nagyon rovid a szurkuleti periodus. A nap utani tajekozodas is nehez, mivel nagyon hamar mar olyan magasan van, hogy nem lehet tudni merre van del. Ecuadorban annak idejen hamar latszott a kesze-kusza esoerdoben nem lehet iranytu nelkul iranyt tartani. Az indianok reggel 9-10ig mennek, mert akkor meg van irany, majd 3 ora tajban ujra el tudnak indulni.

Ma reggel (az elso este amit nem almatlanul toltottem) koran felkeltem es elindultam a taborhely moge az erdobe, mert tegnap onnan hallottuk oket reggel orditani. Mely bombolesszeru hangjuk van, talan meg az oroszlanra hasonlit a legjobban. Majdnem pont a fejem folott szolalt meg az elso, raadasul az elo ordito. Odamentem ovatosan a fa ala. Ketten ultek fent, vakarodztak, neha bomboltek. Gondolom egy par volt. A tobbiek kulonbozo iranyokban 200-300 meterrol valasozltak nekik. Le is fotoztam, bar a 300as televel a hajnali rossz fenyben gyanitom eleg hasznalhatatlan. Ugyhogy inkabb a pelikanok fenykepet tettem fel posztkenek Allvanyom az ugyan van, de mindez egy mocsaras erdoben tortent ahol szunyogok vannak es nincs kedve az embernek allvanyt allitani.
Bar a szunyogmennnyiseg, mint azt korabbi tropusi utainkon tapasztaltuk 2 nagysagrenddel azaz 100x alacsonyabb mint nalunk. A satrunktol 150meterre van egy hatalmas mocsar, de ha az ember nem megy be a bozotosba eszuk agaban sincs lejonni a partra. Ugy altalaban is maflak, lustak, lehet ok sem szeretik a meleget. Nekunk is leginkabb csak az arnyekban esik jol hevereszni