Hat ez a reggel pont volt a peneszesedo hangyacsipta viszketos I re. Reggelre a tablet es az e-bookom kepernyoje is eltort. Gondolom Doma szokas szerint esz nelkul maszkalt mindened a kocsiban ami a laba ala kerult. Mi meg voltunk olyan faradtak, hogy nem tettuk el.

Mig a felmosorongy satrat pakoltam Alex belesetalt egy palmafan fuggeszkedo darazs csaladba. Ezek beleakadtak a hatalmas szenaboglya hajaba es jol ossecsipkedtek. Az orditasra lettunk figyelmesek. Idobe tellt mire kiderult, hogy nem hangya es szerencsere nem kigyo volt. Kapott gyorsan kalciumot, bekentuk hydrocotisonnal, etettunk vele antihisztamint es vettunk gyorsan egy hideg sort, hogy azzal hutse. Szerencsere nem allergias a darazscipesre igy fel ora mulva mar csak kicsit sajgott.

Szoval nagyon itt az ideje hogy hazamenjunk. Ma meg Manzanillo NP utana holnap ha minden jol megy meg talalkozunk Peterrel aki megmutatja a fara epult hazat es az esoerdo birtokot. Nagy az eselye a maradek ejszakat mar vaalmi szobabn nyomjuk, mert mindenki faradt a hangyakkal, homoklegyekkel es egyeb kellemetlensegekkel vivott csatatol. De azt hiszem a tropusi tengerpart, eso es koderdok kellemes nyomokat hagynak bennunk.
Irok majd egy ertekelest a vegen, de osszefoglalva ezert elmondhato, hogy sok szepet, erdekeset, maradandot lattunk, de elfaradtunk. Kb mint India, lelegzetelallito, de nagyon meg kell dolgozni erte.