No sikeresen kitöröltem ezt a bejegyzést, most a maradványokból rekonstruálom..

Sziasztok!

Hosszú hírszünet után eljutottunk abba az állapotba, hogy elkezdtünk megtelepedni Bécsben. Levágtuk a bürokrata sárkány néhány fejét. Ami az obitours szempontjából fontos, hogy az egyik sárkányfej az internet kapcsolat beköttetése volt. Illetve már kicsit kapunk levegőt.

Először is. Valaki  lelkemre kötötte, hogyha nyugatról blogolok ne csak a kolbász kerítésről írjak, mert akkor meg fogja unni én nem fogja olvasni. Majd igyekszem, persze fikázni se akarok. Egyenlőre amik nem tetszenek: a) sok a bicikliút, de a lámpákat mintha Tarlós István állíttatta volna be, rohadt sokat kell a gyalogosoknak és a bringásoknak várnia (ez Pesten sokkal jobb), b) errefele nemigen szedik össze a kutyaszart. No ezt letudtam jöhet a többi.

Időben sorrendben.

Az első pénteki költözés után még hétfőn hazajöttünk szünetelni és Burok völgyi túrára. Jó volt mint mindig, bár jgesmedvék potyogtak. A hét többi része igen feszített tempó volt, mert mindent össze kellett szedni és elintézni.

Második költözésünk napját az szögezte ki, hogy volt még egy színházjesgyünk 18.-ára. Jól esett. Utána pedig a barátok vártak minket a KEGben. Ez is jól esett. Néhány kép az eseményről.

Az én gagyi telefonommal...

... és Zsolt jelentősen jobb telefonjával ...

Úgyhogy mint múltkor a költöztetős buli után most is kicsit hervadtan indultunk el március 19 13.25 perckor.

Ezúttal nem készült fotó az autóról, de elhihetitek jelig volt. A szüleimnek hála az éveken keresztül megszerzett és gyakorolt utazás-pakolási rutin jól jött. Befért a porszívó, két hokifelszerelés, a konyhai fűszerpolc tartalma és a hamarosan megeendő dolgok mellé még az összes virágláda és a túlélő rozmaring (a föld otthon maradt fel tudom ajánlani a vezér sírjára mielőbb).

Hamarost folytatjuk.