Ugyan most épp itthon vagyok és a Bambiban akklimatizálódok, de azért gyorsan egy képtelen beszámoló, hogy ne maradjatok hírtelenül. Majd lesz képes is.

Szóval próbálunk beilleszkedni. A gyerekeknek szerintem jól megy. Lelkesen tanulnak németül, szeretnek itt (a Bambiból nézve ott) lenni. A lakás üzemel, lassan mindennek kialakul a helye. Most már csak magunknak is meg kell keresni. Két számítógép püfölés között, amikor már zsibbadt a fenekem és 150 volt a vérnyomásom elmentem a környéken sétálgatni, bicózni. A bicó nem mindig ment mostanában, mert néha még a hó is esett.

Hát ugye ez Bécs új része. A város átnőtt a Dunán, az öreg Dunán és bekebelezte Kagran és Florisdorf városkákat. Ezek történelmi magjából talán több maradt Florisdorfban, mint Kagranban ahol lakunk. Ott még van piac meg nagy üvegházas zöldségföldek (kicsit mint Tokyoban a lakótelepek között terem a retek).  Mifelén k már csak bevásárlóközpont maradt. A séták célja leginkább találni egy nyugodt csendes helyet ahova az ember kiakaszthatja magát függőágyban dolgozni, vagy leülhet elmélkedni.Hát ilyen nem sok van, mert új építésű bevásárló központok, lakóparkok és iskolák mindenhol. A legjobbak még a 70 es évek 4 szintes tégla lakótelepei,mert azok között, mint nálunk Kőbányán a Kada utcában még akad értékelhető léptékű zöldterület.A közeli temetőt is becserkésztem, de az is elég derékszög-párhuzam, nem sok ücsörgő hellyel.

Az új építésekről csak annyit, hogy valamiért a mai építészek úgy gondolják (nyilván a markecingesek nyomására), hogy egy atomizált épületekből álló lakóparkban minden apró háztömbnek külön játszóterület és virágágyás kell hogy tartozzon. Aminek a végeredménye egy baromság. Sűrűn elszórtan 3x4m es füves területek találhatók, egy-egy mérleghintával, mászókával, homokozóval. A virágágyás a mérleghinta mellett 1 méterrel. Mutassanak nekem olyan gyereket amelyik nem abba fog beleugrani amikor leszáll  a hintáról. Bár lehet oda sem megy, mert a legközelebbi atomizált játszó-virágágyás-izé 50 méterre van ahova szintén egyetlen gyereket allokált a tervező. A gyerekek pedig csapatban szeretnek lenni. Szóval ez nem jól sikerült. Lehet a 3D modellen jól mutat, de nem hinném hogy működik.

Az egy főre eső Billa, Hoffer és BauHaus is itt lehet a legmagasabb a világon.

A másik megfigyelésem, hogy errefelé nemigen van olyan hely ahova az ember beülhetne egy sör mellé dolgozgatni vagy kávézni. Nyilván ez a migráncs és melós terület, ezért nem alakult ki.

Szerencsére 15 perc bicózással lejutunk a Donau Inselre, ahol aztán mértéktelenül lehet bicózni és heverészni. Már várjuk a meleg és a szociális élet beindulását. Hétvégén le is tekertem nyugat felé 60 kilométert, találtam Dunaparti vízikocsmát. Jól esett.

És végül, csak hogy ne a siránkozást halljátok. Vasárnap felfedeztünk egy bicóval 10 percre levő zseniális parkot. Arról írok legközelebb, az lesz az irodám.